Ködös őszi estéken a kocsma másképp működik, mint nyáron. Nyáron az emberek beugranak egy fröccsre, aztán mennek tovább a teraszokra. Októbertől viszont visszajönnek a törzsvendégek, felveszik a megszokott helyüket a pult mentén, és elkezdődik a mesélés. A párás ablakon alig látszik ki az utcai lámpa fénye, a radiátoron kabátok száradnak, a csapos pedig már kérdezés nélkül tudja, ki mit kér.
Ilyenkor nőnek a történetek. A csuka, amit valaki tíz éve fogott a Tiszán, minden ősszel egy kilóval nehezebb lesz. A régi motor, amivel egyik törzsvendégünk állítólag Lengyelországig ment, idén már Finnországig jutott. A lényeg úgyis az, hogy együtt vagyunk, a hangulat meleg, kint pedig hideg van. A kocsmai legenda nem hazugság, hanem a közös emlékezet egyik formája, amit mindenki egy kicsit tovább csiszol.
Egy ilyen estén került elő az a legenda is, amelyik engem személyesen érintett, és amit azóta sem tudok elfelejteni.
Feri, aki mindig a sarokban ül, azt mesélte, hogy a nyolcasokat mindig ki kell húzni, a sógorának pedig egy egész délutánon át vésték ki vésővel. Hazafelé a buszon fórumokat olvasgattam, és egy szálban valaki egy cikket linkelt a fogorvosbudapest.info oldaláról, azzal, hogy „mielőtt bárki elhinné a kocsmai sztorikat, olvassa el ezt”. Elnevettem magam, pedig nem volt kedvem nevetni: a nyelvemmel épp a hátsó fogamat tapogattam, ami hetek óta furcsán viselkedett, és Feri meséjétől nem lettem nyugodtabb.
A cikk nyolc kérdést és tévhitet vett sorra a harmadik nagyőrlőkről, és már az elején szembement Feri első állításával. Az, hogy a bölcsességfog mindig kihúzandó, a cikk szerint nem igaz. Ha a fog egészséges, van helye a fogívben, részt vesz a rágásban, és semmilyen panaszt nem okoz, akkor értékes fog, és csak azért, mert ez a neve, nem kell eltávolítani.
Persze vannak helyzetek, amikor más a helyzet. Fogszabályozásnál például előfordul, hogy a még ki nem nőtt fogat el kell távolítani, mert ha növekedni kezd, újra összetolhatja a már beszabályozott fogívet. Ha pedig a fog teljesen kilóg a sorból, nem lehet tisztítani, gyűjti a lepedéket, és idővel elszuvasodhat, ilyenkor megelőzésként is érdemes lehet megszabadulni tőle, mielőtt komolyabb baj lesz belőle. Volt szó a körbemetszésről is, amikor a fogon maradt ínyszövetet távolítják el, ha a fog egyébként jó helyen van.
És jött a véső témája a Fogorvos Budapestnél. A cikk írója ezt egyszerűen elintézte: ma már nem vésnek, ami jó hír. A sebészi eltávolítás általában helyi érzéstelenítésben zajlik, és sokkal kisebb megterhelést jelentő gépi eszközökkel. Nem állította, hogy kellemes, sőt leírta, hogy utána fájdalom, duzzanat és szájnyitási nehézség is jelentkezhet, és hogy bonyolultabb esetben az orvos CT-felvételt is kérhet. Azt is olvastam, hogy a beavatkozást lehetőleg tervezetten, gyulladásmentes állapotban érdemes elvégezni, mert gyulladt környezetben a helyi érzéstelenítő kevésbé hat.
A legjobb mondatot a cikk végére hagyták. Valahogy úgy szólt, hogy lehet, hogy az egyik szomszédot annak idején alaposan megkínozták, a másik viszont öt perc alatt már kint is volt a székből, mert két egyforma eset nincs, és a városi legendákra nem érdemes hallgatni. Ezt kis híján felolvastam Ferinek a következő héten.
A végső szót nálam sem a fórum, sem a kocsma nem mondta ki, hanem a fogorvos, akinél vizsgálatra jelentkeztem. Ha valakinek hasonló a panasza, ne a pultnál gyűjtse az ötleteket, hanem keressen fel egy fogorvost. Aki pedig csak kíváncsi, hogy mi igaz és mi nem a bölcsességfog körüli történetekből, annak ennél jobb esti olvasmányt nem tudok.
A következő ködös estén megint ott ültünk a pult mentén. Feri sógorát idén már két délutánon át vésték, és mindenki bólogatott. Én is bólogattam, aztán amikor elcsendesedett a társaság, megmutattam neki a telefonomon a fogorvosbudapest.info cikkét. Elolvasta, megvakarta a fejét, és azt mondta, a csuka azért tényleg nagy volt. Ebben megegyeztünk.